Egészségetekre!
2013. május 23., csütörtök
Egy egyszerű recept
Ma reggel elkészítettem életem első smoothieját. Hogy mi is az a smoothie? Erről olvashatunk egy rövid cikket itt.
Egyelőre nincs összehasonlítási alapom, de amilyen egyszerű volt, annál jobban ízlett, és az állaga is nagyon finom, krémes lett. A recept hozzávalói 1 személy részére: 1 db alma, 1 db körte, 1 dl 100%-os narancslé. Elkészítés: az almát és a körtét hámozzuk meg, majd botmixerrel pépesítsük. Adjuk hozzá a narancslevet és még keverjünk rajta egy kicsit. Voilà - már ihatjuk is a finomságot :) Ennyi gyümölcsből kb. 3 dl itókát kaptam. (195 kcal, 35 g szénhidrát)
A smoothienak persze léteznek ennél pikánsabb változatai is, meríthetünk néhány további ötletet például innen.
Én biztosan kipróbálok még néhányat!
2013. május 10., péntek
2013. április 10., szerda
Újra itt!
Bő három év elteltével visszatértem, hű olvasóm (remélhetőleg) legnagyobb örömére! Visszaolvasva első néhány szárnypróbálgatásomat, meg kellett állapítanom, hogy a három év alatt sok minden megváltozott, sok minden viszont nem. Ez a rövid bejegyzés szóljon tehát most erről!
Mi az, ami változott? Nos, remélhetőleg csak a hosszúra nyúlt és kemény tél, no meg a D-vitamin hiánya mondatja velem, de a lelkesedésem jelenleg igencsak a béka valaga alatt van! Így alapvetően biztos, hogy másképp szemlélem a nagyvilágot. Mostanában más tevékenységeket (is) űzök egyébként, mint akkoriban. Olvasok, varrok, horgolok és sütök-főzök, bár szintén elképzelhető, hogy a tél következményeként részesítem előnyben ezeket a "csendesülős" tevékenységeket.
Mi az, ami nem változott? Én. Alapvetően. Visszatértem, ennyi idő elteltével talán mondanivalóm is van új, ami elgondolkodtat és/vagy szórakoztat, vagy egyszerűen csak ismereteket ad. Talán. De ezt majd a Kedves Olvasó eldönti!
Zene!
2010. január 10., vasárnap
Without comment
Fel nem tett kérdések
A cukor a kávémba borult, de az keserű maradt.
A semmit vittem magammal, mégis húzta a vállamat.
Szürke arcok riogattak, ahogy az utcára léptem,
rosszallóan néztek vissza, amikor szemükbe néztem.
Hangokat hallottam, százhúszat, és válaszoltam nekik.
Közben az órámat lestem: az idő milyen lassan telik!
Te citromot facsartál nekem, mely édes volt, mint a méz.
Lehunytad a szemedet, de tudtam, hogy engem néz.
Nem beszéltél hozzám, amikor némán kérdeztelek,
ám én mégis értettem, mi számomra a felelet.
2009. január 10.
A cukor a kávémba borult, de az keserű maradt.
A semmit vittem magammal, mégis húzta a vállamat.
Szürke arcok riogattak, ahogy az utcára léptem,
rosszallóan néztek vissza, amikor szemükbe néztem.
Hangokat hallottam, százhúszat, és válaszoltam nekik.
Közben az órámat lestem: az idő milyen lassan telik!
Te citromot facsartál nekem, mely édes volt, mint a méz.
Lehunytad a szemedet, de tudtam, hogy engem néz.
Nem beszéltél hozzám, amikor némán kérdeztelek,
ám én mégis értettem, mi számomra a felelet.
2009. január 10.
2009. október 26., hétfő
Újra itt...
Miután gondoskodtam a megfelelő propagandáról és marketingről, újult erővel vetem magam a blogírásba! Ilyesmihez is kell a motiváció... ;)
A változatosság kedvéért újabban kissé szétszórt vagyok a művészkedéshez...
Friss alkotások híján azonban már megint régi szálakhoz kell visszanyúlnom, ha valami értelmes tartalmat is szeretnék adni ennek a bejegyzésnek.
Folytatom is az egyik versikémmel, mielőtt még túlzottan elkalandoznának a gondolataim :P
Kikelet?!
Fáradtan ébredek a felhőtlen ég alatt,
Nehezen nyílnak ki szemeim.
Sivár vidékre süt le a nap,
Fény borítja be porlepte emlékeim.
Hangtalan rezzen egy falevél,
Egy eldobott csikk erőtlenül villan.
A kakukk a fészekben mohón inni kér,
Kertemben egy bimbó unottan kipattan.
Hát... a verseim nem túl szívderítőek... de eddig legalább csak három van belőlük :P
Legyen is elég egyszerre ez az egy... nem jó túlzottan előreszaladni a dolgokkal... :D
A változatosság kedvéért újabban kissé szétszórt vagyok a művészkedéshez...
Friss alkotások híján azonban már megint régi szálakhoz kell visszanyúlnom, ha valami értelmes tartalmat is szeretnék adni ennek a bejegyzésnek.
Folytatom is az egyik versikémmel, mielőtt még túlzottan elkalandoznának a gondolataim :P
Kikelet?!
Fáradtan ébredek a felhőtlen ég alatt,
Nehezen nyílnak ki szemeim.
Sivár vidékre süt le a nap,
Fény borítja be porlepte emlékeim.
Hangtalan rezzen egy falevél,
Egy eldobott csikk erőtlenül villan.
A kakukk a fészekben mohón inni kér,
Kertemben egy bimbó unottan kipattan.
Hát... a verseim nem túl szívderítőek... de eddig legalább csak három van belőlük :P
Legyen is elég egyszerre ez az egy... nem jó túlzottan előreszaladni a dolgokkal... :D
2009. október 3., szombat
Ha rámjön az 5perc...
Mostanában nem igazán volt időm művészi tevékenységet űzni, de szerencsére vannak tartalékaim :P És mivel összes(!) hű olvasóm tűkön ülve várja, hogy frissítsek, ezért most már aztán igazán legfőbb ideje, hogy közzé tegyek néhány (vagy legalább egy :)) korábbi gyöngyszemet!
A téma most is a fordítás, de vers helyett most egy újságcikk.
5 hónapon keresztül jött rám az 5perc, vagyis ennyi ideig fordítottam napi rendszerességgel főként bulvár híreket ennek az oldalnak :P
A tesóm is besegített, nélküle nem sikerült volna! :) Köszi, Gömb! (füttyszó, hozsánna, hullámzás!)
Most már életem része ez az 5 hónap, és az 5perc (amely azóta nemrégiben sajnos az ebek martalékává vált :( )
De néha azért még érzem a hatását ;)
Kedvencem, amit fordítottam, Stephen King életéről szólt. Remélhetőleg nem bírtatok magatokkal a kíváncsiságtól, és már rá is kattintottatok a linkre, hogy elolvashassátok ezt a nagyszerű szerzeményt!
További kellemes mazsolázást az oldalon ;) van még ott, ahonnan ez jött!
A téma most is a fordítás, de vers helyett most egy újságcikk.
5 hónapon keresztül jött rám az 5perc, vagyis ennyi ideig fordítottam napi rendszerességgel főként bulvár híreket ennek az oldalnak :P
A tesóm is besegített, nélküle nem sikerült volna! :) Köszi, Gömb! (füttyszó, hozsánna, hullámzás!)
Most már életem része ez az 5 hónap, és az 5perc (amely azóta nemrégiben sajnos az ebek martalékává vált :( )
De néha azért még érzem a hatását ;)
Kedvencem, amit fordítottam, Stephen King életéről szólt. Remélhetőleg nem bírtatok magatokkal a kíváncsiságtól, és már rá is kattintottatok a linkre, hogy elolvashassátok ezt a nagyszerű szerzeményt!
További kellemes mazsolázást az oldalon ;) van még ott, ahonnan ez jött!
2009. szeptember 20., vasárnap
Leonard Cohen
Az ő nevéhez fűződik az eddigi egyetlen versfordításom. Az énekes, aki holnap ünnepli 75. születésnapját, idén járt először Magyarországon, világ körüli turnéja keretében, bővebben itt olvashatsz róla. A pályázatra, amelyre az eredeti, angol nyelvű szövegek magyarra fordított verzióit várták, egészen véletlenül bukkantam. Miután hazajöttem a SZIN-ről, meg akartam keresni néhány dal szövegét, amit ott hallottam. Aztán persze, ahogy az általában lenni szokott, találtam valami egészen mást is.
A fordítás egy hosszú buszút alatt született meg...
A pályázat már lezárult, a zsűri még értékel. Ha máshol nem is, az eredeti dalszöveg mellett itt és most az én fordításomat is elolvashatod ;)
Hey That's No Way To Say Goodbye
I loved you in the morning, our kisses deep and warm,
your hair upon the pillow like a sleepy golden storm,
yes, many loved before us, I know that we are not new,
in city and in forest they smiled like me and you,
but now it's come to distances and both of us must try,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
I'm not looking for another as I wander in my time,
walk me to the corner, our steps will always rhyme
you know my love goes with you as your love stays with me,
it's just the way it changes, like the shoreline and the sea,
but let's not talk of love or chains and things we can't untie,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
I loved you in the morning, our kisses deep and warm,
your hair upon the pillow like a sleepy golden storm,
yes many loved before us, I know that we are not new,
in city and in forest they smiled like me and you,
but let's not talk of love or chains and things we can't untie,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
Nem jöhet így el a búcsúzás
Ránk virradt a hajnal, ahogy forrón csókoltál,
pihepárnán aranytincsed, mint vihartépte búzaszál,
tudom, szerte a világban sok arcra mosolyt csalt
már számtalan hasonló szerelmes gondolat,
de nekünk el kell válnunk, ránk nem vár más,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
Senki másra nem vágyom már, bárhová sodor az élet,
lépteid a sarkon túl elhalkulnak, mégis örökre elkísérnek,
és te is magaddal viszel szívemből egy darabot,
úgy formáljuk tovább egymást, mint hullámok a partot,
de nem kellenek béklyók, elég egy kézfogás,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
Ránk virradt a hajnal, ahogy forrón csókoltál,
pihepárnán aranytincsed, mint vihartépte búzaszál,
tudom, szerte a világban sok arcra mosolyt csalt
már számtalan hasonló szerelmes gondolat,
de nem kellenek béklyók, elég egy kézfogás,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
A fordítás egy hosszú buszút alatt született meg...
A pályázat már lezárult, a zsűri még értékel. Ha máshol nem is, az eredeti dalszöveg mellett itt és most az én fordításomat is elolvashatod ;)
Hey That's No Way To Say Goodbye
I loved you in the morning, our kisses deep and warm,
your hair upon the pillow like a sleepy golden storm,
yes, many loved before us, I know that we are not new,
in city and in forest they smiled like me and you,
but now it's come to distances and both of us must try,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
I'm not looking for another as I wander in my time,
walk me to the corner, our steps will always rhyme
you know my love goes with you as your love stays with me,
it's just the way it changes, like the shoreline and the sea,
but let's not talk of love or chains and things we can't untie,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
I loved you in the morning, our kisses deep and warm,
your hair upon the pillow like a sleepy golden storm,
yes many loved before us, I know that we are not new,
in city and in forest they smiled like me and you,
but let's not talk of love or chains and things we can't untie,
your eyes are soft with sorrow,
Hey, that's no way to say goodbye.
Nem jöhet így el a búcsúzás
Ránk virradt a hajnal, ahogy forrón csókoltál,
pihepárnán aranytincsed, mint vihartépte búzaszál,
tudom, szerte a világban sok arcra mosolyt csalt
már számtalan hasonló szerelmes gondolat,
de nekünk el kell válnunk, ránk nem vár más,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
Senki másra nem vágyom már, bárhová sodor az élet,
lépteid a sarkon túl elhalkulnak, mégis örökre elkísérnek,
és te is magaddal viszel szívemből egy darabot,
úgy formáljuk tovább egymást, mint hullámok a partot,
de nem kellenek béklyók, elég egy kézfogás,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
Ránk virradt a hajnal, ahogy forrón csókoltál,
pihepárnán aranytincsed, mint vihartépte búzaszál,
tudom, szerte a világban sok arcra mosolyt csalt
már számtalan hasonló szerelmes gondolat,
de nem kellenek béklyók, elég egy kézfogás,
szemedben bujkál a bánat,
Nem jöhet így el a búcsúzás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
